Fordítsd felém a lépted,
egyszer el kell érned,
láss át falakon, téglán,
az idő szíve dobol már,
hív hozzám.
R: Miért félsz? Érints meg engem!
Miért vársz? Érints meg engem!
Miért élsz? Érints meg engem,
és szeress, ahogy neked is jó!
Ránk zuhannak a percek,
és napokká lesznek,
elnémulnak a szájak,
mert ilyet eddig még filmen sem láttak.
R.
És ha ajtódban állok,
a cipőm mellett járok,
fáradt árnyék a társam,
csak szólj, és szavad megráz, mint az áram.
R., R., R.
