Három mókus szaladgál szanaszét a réten,
az egész erdőt felgyújtották poénból a héten.
Kergeti őket minden állat: bagoly, disznó, papagáj,
miközben ők futottak, feltűnt egy nagy akadály,
feltűnt egy nagy akadály, feltűnt egy nagy akadály.
Mi lehet ez? Kérdi egyik, közben lábát szedte.
Vagy egy disznó, vagy egy tuskó, vagy a barnamedve.
Beugrottak az odúba, mert a medve rendőr volt,
de az egyik mókus kinnmaradt, és rekedt hangon így szólt,
rekedt hangon így szólt, rekedt hangon így szólt:
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne.
Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már.
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne.
Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád.
Gyorsan-gyorsan észbe kapott, cselekedni kéne,
mert ha ez itt nyakon ragad, életemnek vége.
Gyorsan-gyorsan éppen jókor lábai futni kezdtek,
közben bentről apja, bátyja, tudomást se vettek,
tudomást se vettek, tudomást se vettek.
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne.
Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már.
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne.
Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád.
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne.
Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent már.
Apu engedj be, az a nagy medve, az biztos, biztos szétszedne.
Apu engedj be, az a nagy medve, én megbántam mindent, várok rád.
