Álltam a huzatos hallban,
fáradt és idegen voltam.
Nem volt aki hozza a kulcsot,
A portás aludt a pulton.
Lassítva ébredt, árthat a nagy rohanás.
Mondtam, ha lendít a bolton,
pár napig itt leszek otthon.
Nézett üveges szemmel,
Viccelsz? Nézz körül, ember!
Ezek csak házak. Az otthon az valami más.
Később a bárban egy helybeli lány
tudta, hogy egy mosoly több a szavaknál.
A zenekar játszott, csupa régi dal szólt.
És valamit éreztem, ami igazi volt.
Áruld el, kértem, csak a neved talán.
Campari Juice, mondta és nevetett rám.
Jártam a hajnali várost,
újból nem voltam álmos.
Utcák ébredő fényben.
Néztem és azt hittem értem;
Ezek csak házak. Az otthon az valami más.
Tíz év úton és közben.
Lassan megtelik a könyvem.
Végig gondolom sorban,
hányszor hány helyen laktam.
Házak és házak. Az otthon az valami más.
Akkor ott jó volt, hogy látta a lány,
egy mosoly sokkal több lehet a szavaknál.
A zenekar játszott, csupa régi dal szólt.
És valamit éreztem, ami igazi volt.
Áruld el, kértem, csak a neved talán.
Campari Juice, mondta és nevetett rám.
Akkor ott jó volt, hogy látta a lány,
egy mosoly sokkal több lehet a szavaknál.
A zenekar játszott, csupa régi dal szólt.
És valamit éreztem, ami igazi volt.
Ha asztalod, ágyad akad ott, ahol jársz,
hívhatod otthonnak, de az valami más.
A zenekar játszott, csupa régi dal szólt.
És valamit értettem, ami egyszerű volt.
Ha asztalod, ágyad akad ott, ahol jársz,
hívhatod otthonnak, de az valami más.
