A szemembe nézel és úgy hazudsz nekem,
Talán mert mindig kötekszel részegen?
Cselekedni nem mersz, csak a pofád nagy,
Ja és megbízhatatlan vagy.
Hányszor adtad már a szavad?
Hányszor égetted le magad?
Mindig rosszkor vagy rossz helyen,
De te vagy az én emberem.
Éjjel az utcán állsz, és ordibálsz,
Egyszerre szidnak és röhögnek,
Azt hiszed legenda lettél, halhatatlan,
Öregnek és kölyöknek,
Mért van az, hogyha megszólalsz;
Emberek hánynak és böfögnek?
És a mai napig nem érted,
Hogy mért hívnak köcsögnek.
Kiállok melletted nem baj,
Ha füledig ér a szar.
Kifizetem anyád tartozását,
Csak más nem rángatja a vállát.
Mért vagy mindig a másik oldalon?
Ne rohanj, hülye, szembe forgalom.
Ne mondd az életed egyszerűnek,
Na elegem van végleg belőled.
Éjjel az utcán állsz, és ordibálsz,
Egyszerre szidnak és röhögnek,
Azt hiszed legenda lettél, halhatatlan,
Öregnek és kölyöknek,
Mért van az, hogyha megszólalsz;
Emberek hánynak és böfögnek?
És a mai napig nem érted,
Hogy mért hívnak köcsögnek.
