Bárhogy volt: szeret aki véd-,
Bárhogy lesz: örök, ami szép!
Bárhol vagy, ideje, hogy láss:
Van még ragyogás!
Bárhogy volt: fogod a kezét-,
Bárhogy lesz: marad a tiéd.
Bárhol van csoda, ahogy más-,
Van még ragyogás!
Mindig és mindenhol van,
Láthatod-, épp hogy fedi a homály...
Létezik dalban, szóban-,
Szép, szerelmes csókokban vágy.
Átölel nyárban, télben-,
Százezerképpen szeret a világ!
Lehet szíve bús jégben,
De valamilyen fényt keres éppen az is, aki bánt...
Bárhogy volt: szeret aki véd-,
Bárhogy lesz: örök, ami szép!
Bárhol vagy, ideje, hogy láss:
Van még ragyogás!
Bárhogy volt: fogod a kezét-,
Bárhogy lesz: marad a tiéd.
Bárhol van csoda, ahogy más-,
Van még ragyogás!
Mindig és mindenhol van,
Nézz körül jobban-, közel, amit vársz!
Szárnyaló, vad táncokban,
Álmodó, nagy vágyakban társ.
Holdra nézz, Nap fényét lesd,
Ünnepelj, ébredj: te vagy a világ!
Szíved félrever, téveszt,
De valahogyan új erőt éleszt az is, ami fájt...
Bárhogy volt: szeret aki véd-,
Bárhogy lesz: örök, ami szép!
Bárhol vagy, ideje, hogy láss:
Van még ragyogás!
Bárhogy volt: fogod a kezét-,
Bárhogy lesz: marad a tiéd.
Bárhol van csoda, ahogy más-,
Van még ragyogás!
