Álmomban együtt voltam egy virágos réten veled,
Két kezemben ott tartottam jéghideg fejed.
Mellettem ott volt a fűben mind a két szemed,
Mért vágtam le? Most foghatnám bársonyos kezed.
Levágtam a lábaid is a combodnak tövénél.
Felvágtam a hasfalad a nadrágszíjad övénél.
A rét közepén kifordult csillogó beled,
Megérezhették, mert rögtön rászálltak a legyek.
Szadista vagy, de nem mondod ki, csak suttogod, hogy meg ne halljam,
Nem mondod ki, de a lelked mélyén ott van az a bizonyos hajlam.
De ez csak álom volt, és nem valóság,
Azt hiszem, meg is tenném, ez az igazság.
Számomra ez a boldogság.
Kéthetes hullaszagodtól illatos lett a rét,
Pedig a tetemed csak tegnap oszlott szét,
De én két kezemben ott tartottam jéghideg fejed,
Vigyázok majd rád, ott maradok veled.
Szadista vagy, de nem mondod ki, csak suttogod, hogy meg ne halljam,
Nem mondod ki, de a lelked mélyén ott van az a bizonyos hajlam.
De ez csak álom volt, és nem valóság,
Azt hiszem, meg is tenném, ez az igazság.
Számomra ez a boldogság.
Szadista vagy, de nem mondod ki, csak suttogod, hogy meg ne halljam,
Nem mondod ki, de a lelked mélyén ott van az a bizonyos hajlam.
De ez csak álom volt, és nem valóság,
Azt hiszem, meg is tenném, ez az igazság.
Számomra ez...
De ez csak álom volt, és nem valóság,
Azt hiszem, meg is tenném, ez az igazság.
Számomra ez a boldogság.
