Emlékszem, az éjszaka jött
mielőtt elköltözött,
hitte: végleg,
némán, mint a kerek Hold:
megcsókolt, s nem válaszolt,
elment tényleg...
Minden elmúlik az idővel,
de el kell mondjam, néha nagyon kell,
mi azóta nem volt:
Telihold...
Jött és eltűnt sok szerelem,
ha mindet annak hiszem,
hazug álmok...
mindössze a Hold ami más,
mint ahogy minden csodás,
s én csak várom...
Minden elmúlik az idővel,
de el kell mondjam, néha nagyon kell,
hisz régóta nem volt:
Telihold...
Minden elmúlik az idővel,
de el kell mondjam, néha nagyon kell,
mi régóta nem volt:
Telihold...
Eltelt már így több mint tíz év,
s nem mondott semmit a név,
s a kék boríték...
Kiírt női írás, egy szó,
túloldalt színes fotó:
a hold és az ég...
Minden elmúlik az idővel,
de el kell mondjam, néha nagyon kell,
mi régóta nem volt:
Telihold...
