Egyedül feksem az ágyamon
A takaró alatt a félsemű kobrát nógatom
A hidegben össement a pistolyom
Hogy be ne rozsdáljon, minden nap kipolírozom
Az ember sorsa a kezében
Véget érnek egy zsebkendőben az emlékek
Egy sárga folt lett a pendelyen
A bohócom ross volt, hát elverem
Magányban telnek el a hónapok
Csattog a körlet, mert körbejárnak a sexlapok
Ballal nem olyan ross, de jobbal jobb
Te messe vagy, s én hiányod kézzel pótolom
Fárad a karja a katonának, fárad a karja!
Fárad a karja a katonának, fárad a karja!
Fárad a karja a katonának, fárad a karja!
Fárad a karja a katonának, fárad a karja!
Fárad a karja a katonának, fárad a karja!
Fárad a karja a katonának, fárad a karja!
Fárad a karja a katonának, fárad a karja!
Fárad a karja a katonának, fárad a karja!
