Ott állt a lány, az út jobb oldalán,
Egy sárga rózsa hervadt homlokán,
A szürke úton, csak állt várakozón,
Földvár felé, félúton...
Az őszi napfény bágyadtan virult,
Az őszi bánat szép szemére hullt,
Oly ismerős volt, hogy honnan, nem tudom,
Földvár felé, félúton...
Megszólítottam, bár nehéz volt szivem,
Földvár felé, ha eljön, elviszem,
Nem válaszolt, csak nézett álmodón,
Földvár felé, félúton...
Vártam egy percet, vagy annyit sem talán,
És mérgelődtem, tán süket ez a lány,
Még egyszer szóltam, ha nem jön itt hagyom,
Földvár felé, félúton...
Csak állt ott némán, nem fordult felém,
Az őszi napfény felragyogott szemén,
Egy könnycsepp gördült az arcán, csillogón,
Földvár felé, félúton...
Nem kértem többször, hisz vártak már reám,
a földvári kúlturház ócska színpadán,
Ott hagytam őt, és mást is, jól tudom,
Földvár felé, félúton...
Azóta nézem az út jobb oldalát,
Talán még egyszer meglátom azt a lányt,
Ha megtalálom, megvigasztalom,
Földvár felé, félúton...
