Ápoltak szép leányok,
vékony, hosszú combbal,
öleléssel, csókkal,
naplementés arccal.
Néha túl sokszor is jártam
a táncot tiltva lépve
csókok törtek porrá rajtam,
könnyek mosták szét a vérem.
Húzd meg hát most,
célozz éles szemmel
a célkeresztben érdemelten,
mondom el, hogy én nekem te...
Nekemte, nem vagy más,
szemfényvesztés, meg pusztítás,
ha rossz vagyok csak te vagy az ok
pusztítás vagy nekem te.
Villantós tündérekkel,
szálltam megtömjéneztek,
gongattak vészharangot,
kínoztak, ha úgy jó volt.
Bőr ruhába bújt a képzelet,
tudtam jól, hogy te is élvezed,
most azt mondom, hogy ég veled, ég veled...
Célozz rám most,
mondd, hogy megérdemlem,
a célkeresztben nézek vissza,
elmondom, hogy én nekem te...
Nekemte, nem vagy más,
szemfényvesztés, meg pusztítás
ha rossz vagyok, csak te vagy az ok,
pusztítás vagy, nekem te. Olyan szép volt minden régen,
most is érzem...
Királykék dalban szólt énekek,
hallani lehet.
Nekem te...
Neked én...
Énünk többször összeér.
Célozz rám, éles szemmel...
Nekemte, nem vagy más,
szemfényvesztés, meg pusztítás,
ha rossz vagyok, csak te vagy az ok,
pusztítás vagy nekem te.
